Versek a Aleksandar Stoicovici

fordította Júlia Dobre

borostyánkő

 

hátunkon fekszünk ugyanabban a csónakban
engem meg fogva tart, akár egy rovart, borostyánkő tested
ezer folyó megy át rajtam
ki-ki saját titkaival

hátunkon fekszünk ugyanabban a csónakban
senkinek sincs fogalma arról, hogy ottvagyunk
talán csak a selyemhernyóknak, isteni előérzetükkel
nyúlánk testükkel, akár csatából frissen visszatért janicsárok
aléltan és minden reménytől megfosztottan

fogva tart, akár egy rovart, borostyánkő tested
szemeddel látok száddal lélegzek
a borostyán, mely füledet borítja az én fülemet is borítja
véred néha az én szívemen keresztül is utat tör
épp csak annyira, hogy életben maradjak. azonkívül

ezer folyó megy át rajtam
egy delta vagyok, szerelmesek találkozóhelye
mennyi minden megengedett nekik és milyen szépen beszélnek

ki-ki saját titkaival
hátunkon fekve a fa csónakokban
mint alig megmerevedett borostyánkő darabok

 

 

 

 

egyes kérdések még megoldásra várnak

 

egyre elevenebbnek érzem magam

azonkban a dolgokban amelyeken átsíklik a tekinteted

annak a tudata, hogy sosem szabadulok innen

sokkal kényelmesebb mint

egy tehetetlenségben leélt élet

 

semmi amit bennem felejtettél

nem bánt már téged

 

 

 

 

fanyar jazz

 

a megváltás és duke ellington közé
befúrom megizzadt kezeim
tavasz közepe van és eleven víz ömlik
mindenhol körülöttem

 

meztelenül
az ágy szélén
egy szelet citrommal a szádban mutatod
hogy mindig vannak dolgok melyek elmaradnak
dolgok melyek szamad szemmel nem láthatók
melled hidegebb mint a szentek csontjai
a reggeli misén

 

 

1 Comments

  1. Pingback: www.egophobia.ro EgoPHobia #33 / sumar

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.